A 16. és 17. század velencei védelmi rendszere

A 16. és 17. század velencei védelmi rendszere

Zára védelmi rendszere és a sibeniki Szent Miklós erődítmény az UNESCO világörökség listáján szereplő, hat elemből összetett „A 16. és 17. század velencei védelmi rendszere“ transznacionális kulturális javak sorozatának a része.


„A 16. és 17. század velencei védelmi rendszere“ az egykori Velencei Köztársaság területén az új lőfegyver technológiák bevezetésére reagálva kifejlesztett, „alla moderna“védelmi rendszernek kiválló történelmi,építészeti és technológiai bizonysága. 

Zadar
TZG Zadar / Filip Brala
Zadar

Akkoriban Zára-Dalmácia katonai és közigazgatási központja-védelmi rendszere az Adria legnagyobb és legerősebb erődítménye,a Velence–Korfu tengeri útvonal megvédésének ,valamint a szárazföldről fenyegető oszmán birodalom szembeni védelemnek a legfontosabb pontja volt. Zára megőrizte az "alla moderna"védelmi rendszer legfontosabb erődépítési elemeit:Ponton- az első „alla moderna“ bástya egyben a legnagyobb bástya az Adrián ,a monumentális Szárazföldi kapu avagy Városkapu,a 16.századi reneszánsz építészet remekműve,valamint a Forte külső erőd. 

Fortress of St Nicholas, Šibenik
Ivo Pervan
Szent Miklós erődítmény, Šibenik

A Szent Miklós erődítmény Sibenik törökök elleni védelme céljával ,a Szent Antal tengeri csatorna elejére, egy sziklás szigetre épült a 16.század közepén.

A háromszög alaku,háromszíntes,Gian Girolamo Sanmichelli olasz építész tervei alapján épített erődítmény az „alla moderna“ védelmi rendszer posztulátumai szerint épült erődítmény kiemelkedő példája.